Kritika: Szellemekkel körülvéve

Író: Kelia Shara

Blog: Szellemekkel körülvéve

Első benyomás:

Nem igazán értek ahhoz, milyennek kell lennie egy jó fejlécnek, de nekem tetszik a tied. Van egy hangulata, ami passzol a címhez, és remélem, majd a történethez is. Az egyetlen, amibe belekötnék rajta, hogy a cím első pár betűje nehezen kivehető így, hogy fehérrel van írva, azon a részen pedig pont a kép is világosabb.

Háttérnek mondjuk valószínűleg inkább valami sötétet, vagy legalább kevésbé világosat választottam volna a helyedben, ha már minden más az oldalon olyan sötét és borongós.

Látom, hogy van zenelejátszó is, ami nem indul el magától. Ez nálam jó pont, én legalábbis agybajt tudok kapni tőle, ha valaki rám akarja erőltetni az ő zenei ízlését.

A modulok jók, csak a legszükségesebbek vannak ott, semmi felesleges.

A szereplőket böngészve feltűnt, hogy elég sok női szereplőd van a férfiakhoz képest. Ez nekem kicsit furcsa, de persze nincs baj vele, ha jobb szeretsz női karakterekkel dolgozni. Így elsőre érdekes szereplőknek tűnnek, tetszenek az idézetek hozzájuk. Az már annyira nem, hogy a képek nagyon eltérő nagyságúak, van olyan is, ami az egész oldalból kilóg szélességre. Nekem olyan összecsapott munkának tűnik, mintha csak betetted volna az első képet, ami kicsit is tükrözi az elképzelésed. Nem baj, ha nem mind képpontra egyenlő nagyságú, de legalább legyen mind álló- vagy fekvő formátumú. (Én ezt úgy szoktam elsimítani kicsit, hogy középre igazítom őket, akkor kevésbé tűnnek fel az ilyesmik, mintha mind oldalra van igazítva) Plusz az egyik képedet nem tudja megjeleníteni, ahelyett majd keress egy másikat!

Az "egyebek" résznél jók a képek, de azért remélem, ezek nem pótolják majd a történetben a leíró részeket. Meg nekem nem tetszik ez a "láttam valahol, ezért én is csinálok ilyet". Én is hülyét tudok kapni tőle, ha valaki így másol rólam (igen, előfordult, és akkor is szépen lehordtam az illetőt) Szóval szerintem megjelölhetnéd, honnan van, vagy ne másolj!

Történet:

A prológus elején rögtön ez van: "öt évvel korábban". Minél korábban? Vagy használd az ezelőttöt, vagy mondd meg, mihez viszonyítasz, mert ennek így nincs értelme!

Az "egy órával később"-et is beépíteném inkább valahogy a párbeszédbe, így először olvasva kicsit összezavarodtam, hogy most az előző jelenethez képest telt el egy óra, vagy 5 év és egy óra?

Valahogy kicsit összecsapottnak érzem ezt a prológust. Az üzengetésre jobban kitértél, mint arra, mi történt a híváskor és utána. Hogy hogyan érezte magát, mit gondolt, mit tett (mármint a síráson kívül). Meg nem hiszem, hogy a rendőr közölné vele azt, hogy árvaházba kell mennie, az annyira nem a rendőrök hatáskörébe tartozik. Honnan tudja, hogy nincs egy másik rokona, akihez odamehetne? Valahogy nem hiszem, hogy családfakutatást végzett volna az a pár perc alatt, míg a lány üzengetett meg zongorázott.

Az első rész olvasása után szemet szúrt néhány logikai buktató. Egyrészt, öt évig eszébe sem jutott kimenni oda? Másrészt hogy maradhatott ott ennyi ideig egy papírgalacsin? Azóta százszor elvitte volna a szél, vagy legalábbis olvashatatlanná teszi az eső, hó, időjárási viszontagságok, amiken átment. Aztán sajnálom, hogy végül tényleg képekkel helyettesíted a leíró részeket. Azt mondod magadról, hogy imádsz írni. Akkor tessék! Annyira szépen le lehetne festeni szavakkal az éjszakai temetőt vagy a nyakék kinézetét. Elszalasztottál vele egy alkalmat, hogy megcsillogtasd írói tudásod. Az írás nem abból áll, hogy leírod, ez meg ez történt, az igazán jó író eléd idézi az egész történetét a szavaival, hogy magad előtt lásd, mint egy filmet, nem csak az eseményeket, de a tájakat és személyeket egyaránt. Ezen kívül néhány bekezdés után betűnagyságot váltasz, ami nem szépen néz ki. Legalább egy részen belül használj egyforma betűtípust- és nagyságot!

A második részben is annyira hiányolom a részleteket... Nem derül ki, hogy néz ki a lány, akit meglátott, hogyan jutottak a kunyhóba, milyen volt a kunyhó. A bemutatkozásnál feleslegesnek találom azt is hozzáfűzni, hogy ki hány éves. Szívesebben olvasnék róluk egy leírást, hogy festettek, a főhősödnek mi volt az első benyomása róluk. Aztán mégis mit kellett szellemeknek összepakolniuk indulás előtt? Meg tudnak egyáltalán fogni bármit? A ház leírása megint elmarad...

A harmadik részben azt nem értem, hogy mit keres egy 20 éves lány iskolában? Ne feledkezz meg róla, hány évesek a szereplőid! Vagy kérdezősködj utána, vagy ne írj olyan életkorú szemszögéből, akinek nem tudsz eleget a mindennapi életéről!

A negyedik részben megint hiányoltam a faház leírását. És honnan volt pénze repülőjegyre?

Aztán a hajóról is csak annyit tudunk meg, hogy "szép és nagy". És a férfi dátumra pontosan tudja, mikor látott a hajón valaki szellemet? Kicsit hihetetlen... Én arra sem szoktam emlékezni, mi volt a tegnapi ebéd... Arról nem is beszélve, hogy Franciaországban semmi problémája nem adódik a hősnőnek a kommunikációval.

A helyesírásod sajnos nem a legjobb, sok vesszőhibát és elírást is felfedeztem benne. A szóismétléseket sokszor erőltetetten kerülök el, például: "az említett tárgy". Ajánlom figyelmedbe a szinonima szótárat, nagyon hasznos néha forgatni, ha nem vagy biztos benne, hogyan küszöbölhetnéd ki a szóismétlést. Az elírások és vesszők javítására pedig javasolnám, hogy kérj meg valakit! Nem szégyen az, ha valakinek bétára van szüksége, nem te lennél az első, és nem is az utolsó.

Néha szükségtelenül nagybetűket használsz, például az elején a személyes névmásokra. A magyarban ezeket nem kell nagy kezdőbetűvel írni.

Itt is megemlíteném, hogy nagyon hiányoznak a leíró részek, szereplőknél és helyszíneknél egyaránt. Azért vagy író, hogy ezeket is szépen leírd, a képekkel való helyettesítés nem megoldás!

Összegzés:

Figyelj oda jobban a logikátlanságokra!

Tegyél bele sok-sok leírást, legalább azt is gyakorlod!

És dolgozd ki jobban a szereplőket! Sokan vannak, de semmit nem tudunk meg róluk. A szellemek csak egy nagy masszaként mozognak, semmi egyedi nincs bennük, ennyi erővel akár csak egy is lehetne.

Sose félj belemenni a részletekbe! Túl sok nem lehet belőlük.

Tudom, többnyire nem szép dolgokat mondtam a blogodról, de kritikát kértél, nem bájolgást :)

Amit mondtam, azért tettem, hogy tudd, mi nem jó benne, és hogyan javíthatnál rajta, nem azért, hogy a földbe döngöljem az önbizalmad.

Folytasd az írást, gyakorolj sokat! Senki nem úgy kezdi, hogy tökéletesen megy neki. Csak műveld szorgalommal, különösen, ha ennyire szereted, és úgyis bele fogsz jönni!

Ne félj segítséget kérni másoktól, akár a helyesírásról, akár a történetről alkotott véleményükről van szó!