2014. augusztus 25., hétfő

Kritika #2 - Elizabeth P.

   Helló drága bloggerinák! :) 

Ma egy kritikát hoztam, aminek már csak a megírása gondolatán izgatott leszek, hiszen ez a blog a kedvenceim közé tartozik, melyet a fejléc alatti feliratra kattintva ti is elolvashattok:)
Drága Mircsi, tőled pedig bocsánatot szeretnék kérni, amiért eddig elhúzódott a megírása, de nyaraláson voltam, remélem megérted!








    
M. Mircsi - Behind the Mask




Kinézet:

Mivel sosem töltöttem sok időt egy blog kinézetének alapos átnézetével, most is csak keveset írok, hiszen a design világhoz én nem nagyon értek, sajnálom.
Az, hogy a lila szín az egyik kedvenceim közé tartozik, máris szereztél nálam egy hatalmas pontot. Tetszik, hogy összhangban van egymással minden, és a háttér sem egy egyszerű lila alap - mert én minden bizonnyal ennyivel leegyszerűsítettem volna lustaságból -, hanem abban is van valami plusz. A fejléceden lévő lány elvarázsolt, valamiféle titokzatosságot sugároz belőle. Egyedül talán a cím betűtípusába tudnék belekötni, bár magam sem tudnám megmondani, mi nézne ki rajta tökéletesen. Még egyszer bocsáááánat, hogy ilyen keveset írtam, de nem erősségem kinézetről írni :c - Ó, majd elfelejtettem, még egy hatalmas pont, amiért ilyen szépen elrendezted a fejezetek hollétét!:)


Történet:

Mielőtt belekezdenék a kritika megírásába, szeretnék elmondani pár dolgot, ami inkább személyes, de azért remélem nem bánod. Nyilván nem titok, hogy a magam szegényes módján én is írok, viszont másokkal ellentétben nekem komoly felkészülési rituálét kell tartanom, mielőtt belekezdek bármibe is. Nem, nem macskákat áldozok fel, meg semmi, egyszerűen annyi, hogy babonás természetemnek köszönhetően mindig elolvasok egy fejezetet vagy valamit a kedvenc blogjaimből, és hát milyen meglepő, a tied is közéjük tartozik, sőt ez segített a legtöbbször:) Szóval valamilyen úton módon te is segítettél az írásoddal, hogy nekem is sikerüljön megírni egy-egy fejezetet, ami így leírva - nem is merem visszaolvasni ezt a részt - elég betegesnek, és hülyeségnek hangzik, de azért leírtam, mert hát... mert hát le akartam írni na.

Mivel nem írtad, hogy részletes kritikát szeretnél-e, remélem nem bánod, ha kedvem szerint elemzem a fejezeteket:)

A fent említett okból kifolyólag az Előszót szinte kívülről dalolom. Nem is tudom, ennél jobb kis történet bevezetőt még nem olvastam, elképzelni sem tudom, hogy bárhogy jobban lehetne megírni. Ez pontosan így tökéletes; a maga titokzatos és vegyes érzésekkel körített módján! Na meg ahogy az elején írtad: rövidke előszó. Szeretném még leírni, hogy ez egy megfelelő hosszúságú előszó, hiszen valakinél ennyi egy fejezet.
Az, hogy az íráshoz tehetséged van, már az elején meg tudtam állapítani; szépen bánsz a szavakkal, nem magyarázol túl, mégis kellőképpen betekintést nyerünk mind a külvilág, mind a karakter belső világába. Valamilyen késztetést is éreztet az olvasó felé, hogy olvasd tovább, olvasd tovább. Ahogy haladtam és haladtam a sorokkal, egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem: Mi fog történni, miután szemtől szembe kerülnek? Miért dühös Alex? Miről szól ez a könyv, és ki hozhatta nyilvánosságra? Miért olyan fontos ez a dolog? És a legfontosabb, ami miatt égető vágyat éreztem, hogy folytassam: Alex képes lesz újra bízni a lányban?
Nem tervezek minden részt részletesen kivesézni, ezért csak felhozok pár dolgot, amiket érdemes megemlítenem:)
Már a fejezetek modulban láttam, hogy minden fejezet elején ott van egy rövidke idézet, ami még jobban hangulatot ad az olvasáshoz. Képzeletbeli pont azért, hogy forrást is írsz, másokkal ellentétben!
Egy kis negatívumot leírok így az elejére: Észrevettem, hogy néha múltidőből jelenbe váltasz. Nem szembetűnő, viszont kritikus szemmel én észrevettem.
Őszintén bevallva az elején - úgy a harmadik fejezetig - haloványan ugyan, de kezdett olyan érzésem lenni, hogy a végére ez is sablon lesz, pont mint az összes többi, éppen ezért olvastam még tovább. Annyira akartam, hogy ez különleges legyen, és az lett. Nagyon elfogult vagyok a történeteddel kapcsolatban, teljesen beleszerettem. Nica személyisége valamelyest passzol az enyémhez, de még ha nem is lett volna bennünk semmi közös, holtig merem állítani, hogy te akkor is megmutattad volna, hogy de, de igen, bennetek akkor is van közös! Hatalmas kivetítőn láttam magam előtt mindent, még a vacsoráról is lekéstem, mert nem akartam tudomást venni a családom kiabálásáról, miszerint kész a kaja.

Nehéz úgy felhozni rossz dolgot, ha ennyire imádsz valamit, és ennyire tökéletesnek látod, ezt meg kell mondjam.
De hogy véletlenül se hagyjam ki történetünk másik jelentős szereplőjét, Alexet, őt is megemlítem pár mondatban. Kár tagadni, én is azon lányok soka közé tartozom, akik nem tudnak ellenállni a rossz fiúknak. Alex egyszerűen ellenállhatatlan. Bár a neve miatt sokáig húztam a számat, hiszen van egy nemkívánatos ismerődöm ezzel a névvel megáldva, de ahogy haladtam sikerült gond nélkül elhessegetni ezt a butaságot, élvezettel olvastam tovább.
Hajaj, egy szó, mint száz, én lennék az első, aki megveszi a történeted könyves formátumát, hiszen mint látod, képtelen voltam felhozni bármi rosszat is. Rossz kritikaírónak érzem magam emiatt meg szégyellem, hogy ilyen keveset tudtam kicsikarni magamból, de nem tudok mit tenni, egyszerűen imádom.
Sok sikert a továbbiakhoz, izgatottan várom a következő fejezeteket, és még egyszer sajnálom, amiért csak ennyi telt tőlem!
                                                               

                                                               ölel, szurkol, Elizabeth P.  

1 megjegyzés:

  1. Kedves Elizabeth!

    Megtisztelő, hogy az én blogomat olvasod felkészülésként egy fejezet megírására. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer segíteni fogok valakinek ebben pusztán azzal, hogy közzéteszek egy részt. :D
    Igen, néha megesik, hogy véletlenül jelenidőben írok, de igyekszem erről minél gyorsabban leszokni.
    Valóban, az eleje nem volt valami érdekes a történet, de ezt pontosan így akartam, hiszen egy könyv is csak az 50. oldaltól válik érdekessé, mert az elején meg kell ismerni a szereplőket, azok életét és hagyni, hogy a történet kicsit kibontakozzon.
    Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad a véleményedet, igazán jól estek a szavaid. :)

    Ölel,
    M. Mircsi

    VálaszTörlés